Az egyszínű{0}}nyomott függő tekercsek a leggyakoribb függőleges formátum a hagyományos kínai festmények rögzítésében. Függőleges tekercseknek, függő tekercseknek vagy keskeny szegélyű tekercseknek is nevezik, a különösen keskenyeket "qin csíkoknak" nevezik. A terem közepén felakasztott nagy festményeket "központi teremtekercseknek" nevezik. Alapszerkezetük magára a festményre összpontosul, szegélyekkel körülvéve, felső és alsó rudak támasztják alá. A szerelési stílusok közé tartozik egy-szín, két-szín, három-szín, Song-stílusú (Xuanhe) rögzítés, versterem szerelés, fél-selyem szerelés, papír-intarziás selyem-szegélyes rögzítés,{{}selyem{}{1} brokát-szemöldökrögzítés, elosztott egy-színes rögzítés, keretes két-színű rögzítés és görgős hátlap, több mint tíz másik típus között.
A függő tekercs stílus a Tang-dinasztia idején kezdett kialakulni, az Öt-dinasztia időszakában jelent meg, érettségét a Song-dinasztia Xuanhe időszakában érte el a sajátos "Xuanhe mounting" stílus kifejlesztésével, a felső és alsó margók arányos kialakításával vizuális harmóniát érve el. Ez a stílus az Északi Song-dinasztia idején virágzott, csúcspontját a Ming- és Qing-dinasztiában érte el, és a mai napig népszerű. A függő tekercs formátuma a hagyományos kínai festészet és kalligráfia elsődleges formájává teszi, és gyűjtéskor a tekercsvégek feltekerésével megőrizhető. Egyes modellek olyan díszítő elemeket tartalmaznak, mint az „ijesztő fecskeszalag” és a „brokát szemöldök”, amelyek a praktikus funkciót a művészi értékkel kombinálják.
