A festőállvány egy független tartószerkezet, amelyet vászon vagy rajztáblák megtámasztására használnak. Anyaguk alapján fa, fém és műanyag típusokra oszthatók fel, ezek közé tartozik az állvány, a négyzet alakú festőállvány, a teleszkópos festőállvány és az összecsukható festőállvány. A stúdiófestőállványok jellemzően négyzet alakú alapból állnak, amely négy görgős falécből áll. A felső keresztléc és az átlós támasztékok csúszó hornyokat biztosítanak, a műalkotásokat pedig rugós kampók és kapcsok rögzítik. Az életrajzoló festőállványok elsősorban három-lábas kialakításúak: az elülső két láb támogatja a húzókart, míg a hátsó láb állítható, ami megkönnyíti az összecsukást és a hordozhatóságot.
Az olajfestőállványok többnyire fából készültek, négy-sarokban kihúzható-szerkezettel, festéktálcákkal és dőlésszög-beállító funkciókkal felszereltek; egyesek körirányú görgőket tartalmaznak. A fából készült festőállványokat beltérben gyakran használják nagy rajztáblák megtámasztására; minőségük elsősorban a fa minőségétől és a kivitelezéstől függ. A fém festőállványok összecsukhatóságukról és hordozhatóságukról ismertek, míg az alumíniumötvözetből készült festőállványokat könnyű természetük miatt gyakran használják kültéri vázlatkészítéshez. Az akadémiai festőállványok egyensúlyt teremtenek a stabilitás és a hordozhatóság között, a legtöbb kialakítás támogatja az összecsukható tárolást.
